Kirándulás a Terror Háza Múzeumban és a Holokauszt Emlékközpontban
2025. szeptember 25. A 12.A osztály tanulmányi kiránduláson vett részt a Terror Háza Múzeumban és a Holokauszt Emlékközpontban Budapesten.
Diákok írásai:
"Nagyon tetszett, hogy a múzeumok nem a hagyományos úton, hanem interaktívan mutatják be a kiállítások témáit. Így könnyebben megfogják a fiatalokat, és ezáltal el tudják mondani nekünk mindazt, amiről talán máshol nem is hallanánk. Sokat tanulhattunk így a múltból, és érzékelhetjük, hogy a mi sorsunk mennyivel egyszerűbb, hogy nem kell átélnünk egy-egy diktatúra borzalmas napjait."
"Szerintem a Terror Háza Múzeum legkülönlegesebb tulajdonsága, hogy minden érzékszervünkre hatott: egy-egy terembe zenei aláfestés szólt, másikban korabeli kisfilmeket láthattunk, de a lifttel való lassú süllyedés a pincebörtönbe volt a leghatásosabb. A kínzókamrák látványa ugyancsak megrázó volt, és az, hogy még be is léphettünk a cellákba, végképp azt eredményezte, hogy jobban át tudjuk élni az ottani borzalmakat."
"Bennem az egyik történet maradt meg nagyon, amit a tárlatvezető mesélt: egyik évben pont december 24-re ütemeztek egy nagyszabású építkezést Budapesten a kommunisták, ezzel áramszünetet okozva csak azért, hogy a szentestét ne lehessen megünnepelni."
"Senki sincs biztonságban. Még a vezetőket is bepoloskázták! Tudtad-e? Rákosi Mátyás feleségének jelentéseket kellett írni a férjéről."
"Tudtad-e? A vastaps a Rákosi-korszak vívmánya. A személyi kultusz elemeként vastapssal kellett köszönteni Rákosi Mátyást. A vastaps azonban CSAK hazánkban, tudat alatt, generációkon át öröklődik, s vastapssal köszönjük meg a színészek előadását a színházban. Más országban nincs vastaps a színházi előadások után."
"A kiállítás struktúrája és az egész emléképület felépítése, berendezése rendkívül átgondolt, folyamatosan fennmaradt az érdeklődésünk a tárlatvezetés alatt."
"A Holokauszt Emlékközpontban számomra az udvaron található emlékfal volt a legmeghatározóbb élmény: a 600 000 magyar zsidó áldozatból 180 000 ember nevét láthattuk rajta. Személyesebbé tette, egyértelműbbé vált az áldozatok sokasága ezáltal. A nevek alatt elhelyezett kövek látványa szívszorító volt. Tudtad-e? A zsidók nem visznek élőt (mint mi virágot) a halottaikhoz, hanem követ visznek, ami állandó, nem hervad el."
"Mindennek szimbolikája van a múzeumban. A zsidó nép bemutatásával kezdődött a tárlatvezetés: vidám videó egy házasságkötésről. Majd ahogyan az események haladtak előre, és a megkülönböztetésük, jogfosztásuk egyre nagyobb mértékű lett, a múzeum termeiben a padló is egyre süllyedt, és a legmélyebb részen, amilyen mélyre csak süllyedhet az ember, ott már az emberi méltóságuktól, sőt a nevüktől is megfosztották őket."
"Tudtad-e? Orvosokat alkalmaztak az emberek kínzásánál, hogy megállapítsák, meddig mehetnek el, hogy az ne halljon bele. Hogyan fér össze a hippokratészi esküvel? Ha nem teszi meg, akkor ő következik."
"A múzeumlátogatás egy zsinagóga megtekintésével zárult. Csodálatos épület."